Skip to main content

Azért mégiscsak szeret engem

Tisztában voltam azzal, hogy "fura gyerek" vagyok, és ezt a tényt már 3 éves koromban tudatosan elfogadtam. A rákövetkező évek során azonban kezdtem ráébredni, hogy van más is, amit fel kell ismernem és elfogadnom: a meg nem értettséget. És a vele járó félreértelmezéseket és a téves besorolásokat. Gyakran, amikor a szüleim rosszasággal vádoltak, könnyes szemű zavarodottságban álltam, miközben a hibáztatások vagy verések folytatódtak. Miért annyira nehéz megérteni, hogy márcsak azért sem tehettem olyat, amivel vádoltak, mert olyasmik egyáltalán nem érdekeltek; észre sem vettem olyanokat. Az elmémet akkor – és még mindig – teljesen lefoglalta a természet és a világegyetem megismerése; és a tudással járó megnövekedett szeretet és felelősségérzet.

Ilyen egyoldalú bántalmazások után – a szüleim fenyítettek, míg én álltam szótlan hitetlenségben, és könnyek gördültek le az arcomon, patakokban – bementem a bátyámmal közös szobánkba, és a kanapén fekve a falvédőre szegeztem a tekintetem: ház a hófödte hegyek között; pár legelő juh; vadvirágok; és semmi más, csak a béke és a csend. Annyi mondanivalóm volt, és senki, akinek elmondjam. Szorosan megöleltem a plüss mackómat, és mély álomba sírtam magam.

... Néha azonban félálomban megéreztem, hogy bejön anyám, röviden áll az ajtóban – gondolom töprengve –, majd lassan az ágyamhoz jön és rámterít egy pokrócot. A viharvert kockás takaró hűvös szellővel simogatta meg az arcom, amint a levegőben szétterült, aztán finoman alá-lebegett, hogy melengető biztonsággal karoljon át: Azért mégiscsak szeret engem.

*** Ezt a történetet a jelenleg tapasztalt látszólagos közömbösség, tudatlanság, sőt nyílt támadások juttatták eszembe, amelyek az űrkutatás-tanulmányaimhoz fűződő tandíj-beszerzési kampányomat övezik. A könnyeim kiszáradtak az évtizedek során, így most, amikor kimerüléssel ringatom álomra magam, a Ti takarótok – Ti, akik törődtök velem vagy Föld-anyánkkal – az, ami beborítja fáradt vállamat.

Köszönöm, és boldog #AnyákNapját, Mindenki!

#NLargeYourUniverse

Comments